Egy nap Jászvásáron.

Üzleti útra készültem Bukarestbe és úgy adódott, hogy az utat átszállással kellett megoldanom. Nem voltam épp elragadtatva a dologtól, de nem volt mit tenni, felültem hát a Jászvásárra induló Malév közvetlen járatra. Landolás után viszont kellemes meglepetések fogadtak. Az omladozó reptérről nem beszélnék, viszont bent a városban csodálatos időutazásban lehetett részem. Esti sétámat megkezdve megtudtam, hogy a hét dombra épülő város ma 350ezer ember otthona. Történelmi központját az Unirii tér jelenti, innen vágtam hát neki a város felfedezésének. Megnéztem kívülről a Nemzeti Színházat és a 4 múzeumot magában foglaló belvárosi Kultúrpalotát, ami sajnos a felújítás miatt belülről egyenlőre nem látogatható a turisták számára. Kár, mivelhogy szerepel a romániai 7 csoda listáján. Kívülről viszont lenyűgöző az épület.
Amúgy nemcsak itt, de városszerte folynak a kisebb-nagyobb építkezések, felújítások a csodálatos, de már kissé „megkopott” épületeken. A nagy város-csodáló sétám után egy kellemes vacsora és a vidékre oly jellemző minőségi bor a feteasca alba, amit a helyiek csak szőke szépségnek neveznek megtette a hatását. A szállodai szobámba ágyba dőlve jó hangulatban nyugtáztam, hogy EZT A KITÉRŐT KÁR LETT VOLNA KIHAGYNI, s 1-2 év múlva remélhetőleg a felújítások befejezte után biztos, hogy újra meglátogatom ezt a romantikus város.